Mifelénk, itt falun, elképesztő érdekesen súlyozzák az eseményeket. "Van ilyen". Pár alkesz nem bírt magával és mérget dobott a szomszéd kutyájának orra elé, mert nem tudta többé meglopni a gazdáját.... "Van ilyen". Volt a néni, aki az életét a nagyszobája ablakában élte, aki ott lakott, egy házzal odébb, majdnem velünk szemben, csak egy kicsit balra (vagy jobbra, attól függ. Ha a hentes tanyája felől közelítettük meg a házat, ahonnan állandóan és folyton folyvást fújta az orrunkba a szél a trágyaszagot -az mindig nyugatról jött. Kelet felől az egy szem idekényszerített, agyonstrapált busz érkezett, elvileg menetrend szerint, gyakorlatilag napjában háromszor ha odaért.)
A néni unokái leszedtek egy fiatal srácot egy márciusi csípős éjszaka közepén és elvágták a torkát. A környéken totál odavolt mindenki -azon kattogott a nép, "nehogy szegény nénikét nagyon megviseljék az események" (hajtóvadászat unokák ellen, kétnaponta házkutatás, hasonlók). Vérdíjat tűztek a két srác fejére -s míg én éjszakánként próbáltam pánikszerűen nem elaludni, "hátha" a két haramiának eszébe jut ránk törni az ajtót és elvágni a mi torkunkat is (oké, irreális gondolat, de ha az ember ilyen cifraságokon kényszerül keresztülmenni, a józan ész beszünteti a működést), utcabelijeim azon tanakodtak, ha meg is jelennek gyilkosék a környéken, álljunk ellen a pénz csábításának, tegyünk úgy, mintha "nem látnánk", ilyesmi. Végülis, mégiscsak szomszéd. Azt hittem, ott kötöm fel magam. Honnan jön ennyi hülye a világra?
Az senkinek, még csak egy kanyart se tett a buksi kis kobakjába - áldozatuk, az a szerencsétlen mit szenvedhetett, egyedül, magára hagyva, reményvesztetten, mire kivégezték. A szomszédság részéről a szitu legkiélezettebb pontját az jelentette, Gizike néninek (aki az életét a nagyszoba ablakában töltötte) nehogy felmenjen a cukra a stressztől. Végül is, ki tehet a történtekről... senki. Elkapták, kivéreztették, "van ilyen".
Ekkoriban már a szomszédban nem Gyuri bá' meg a felesége lakott. Időközben Gyuri bá'-t csak elcsapta részegen a vonat (párszor megúszta, de ez másik történet). A korboncnok szerint, ha az a máj, amit talált benne, bedurran és tüneteket kezd produkálni.....-legyen hálás a vasúttársaságnak, utólag is.
Gyuri bá' exe összejött egy palival és leléptek, irány Amerika, kezdődjön el végre az élet. Gyuri bá' fia, Gyuri, annak felesége, Mónika és a (Gyuri által közösnek hitt) fiuk, Gyurika szállták meg a házat.
A szomszéd vérengzésének ügye lecsengett. Az utcabeliek aggodalma, egyébként, jogos volt -Gizike néninek rendesen megugrott a cukra a stressztől. A két srácot az előzetesből nem nem engedték ki a temetésre.
Visszatérve az események súlyozásához -egy éjjel a kutyám (udvarunkon a második, utóda az azóta elpusztult elsőnknek) sündisznóra lett figyelmes Gyuriék portáján. A kerítésen simán átjutott. Egyébként csak azért nem járt át, mert nem akart. Rozoga, félkész, rossz ránézni, tákolt és még sorolhatnám, szinte sulifix -szel odarögzített, életveszélyes pár darab léc korhadt fából - ha át akartam menni a szomszédhoz, még csak ki se kellett kerülni. Akkor éjjel ébredtünk a zajra, a heves csaholás felvert. Értementünk, hazahoztuk.
A másnapot viszont nem úsztuk meg perpatvar nélkül. Mónika hangot adott, meglehetősen nagy hangot a ténynek, mi szerint a kertben felmérve a kutyánk okozta nem létező károkat, talált egy kikapart darab répát. A zöldség egyben volt és egészséges, érett, tulajdonképpen a kutyus csak kiásta helyettük. Feltételeztem, ők sem csináltak volna vele mást.
Mégis a reakció: mintha holttestre bukkant volna a kertjében. Zokogott, vérig sértődött, cirkuszolt, hisztizett. A faterban egy szóra lelkiismeret -furdalást ébresztett, merthogy azt a répát az "anyja ültette", a kutyánk meg érzéketlenül kikaparta. Nem értettem, "mi van, most nincs az, hogy van ilyen?" Ki akartuk fizetni, volt otthon apró, de akkor azzal jött, hogy nem értjük a lényeget és berontott a házba. Hetekig nem köszönt. Hogy mi volt a "lényeg", amit nem értettünk, aki rájött jelezze!