Félni tőlük, úgy hittem és hiszem ma is, volt okom..... bár a körülményeket figyelembe véve, lehet hogy a viselkedésük falun normális, én meg túlparáztam. A házat a szomszédságunkban, Bella nagyszülei építették és lakták azt több évtizeden keresztül. Szülőháza lett ez Bella apukájának, otthona a nagybátyjának. Amikor beköltöztünk családostul mi is a magunk fészkébe, jómagam a hat évemmel abban az esztendőben léptem be először az iskola kapuján. A szomszéd, Gyuri bácsi pedig "három évnyi centit" vágott még nyugdíjig.
Mentőautó sofőrként dolgozott s az ő titka maradt, hogyan tudta ezt kivitelezni a mindennapokban.... Gyuri bácsit alig múltam hat, mikor megismertem, a huszonhatot töltöttem a temetésén -ebben a periódusban egyetlen egyszer láttam (a kifejezést a "józanul" szócskával illene befejezni, viszont az nem fedné a valóságot) olyan állapotban, hogy nem itta magát öntudatlanra.
Egy húsvét vasárnap történt. Gyuri bá' élete, miután nyugdíjba ment (nem mintha addig is erőlködött volna, hogy visszafogja magát), örök körforgássá változott: eszméletvesztésig vedelt, kialudta, vedelt, kialudta, vedelt, kialudta. A szóban forgó húsvét vasárnap Anikó néni, Gyuri bá' hitvese, gyermekeinek anyja, életének hétfőtől vasárnapig való megkeserítője, valamit veszettül és teljes hangerővel megelégelt -a félórányi rekedéssel bevégzett ordítozás erre engedett következtetni. Gyuri bá' illedelmesen és sárga földig részegen végighallgatta, majd lepihent. Tradícionálisan falusias, lényegretörő kifejezéssel élve: az ágyon döglött, míg valamelyest sikeredett a véralkohol szintet normalizálni.
Délután négy óta eltelt tizenkét óra, a körforgásnak a "vedel" része lépett életbe, rögtön, ébredés után. És ott, a kamra félhomályában, az ajtó kilincsét szorongatva tárulkozott fel a helyzet borzalma, amivel Gyuri bá' szembesülni kényszerült: üres üvegek, halomban egymáson, mint harctéren a hullák sorakoztak. Mennyit kockáztatta az irháját, míg suttyomban elszedegetett a kosztpénzből, elcsent a nyaralásra, valamint egyéb "haszontalan" csipri -csupriságokra családi kasszába tett tartalékból, hogy össze tudjon dobni a saját kollekcióját márkás piából. Viszonylag márkás piából. Szerinte "márkás" piákból. Anikó néni, feltételezem mérgében, míg Gyuri bácsi aludt, leküldte a lefolyón -a komplett gyűjtemény a konyhamalacban állt meg.
Hajnali négy volt. Gyuri bá', a veszteség tényétől totálisan magához térve, levánszorgott a pincéjébe, aminek ablaka az udvarunkra nézett. Húsvét hétfőre virradt. Hajnalban, hat órakor készenlétben volt a család -nagyi szülőfalujába indultunk. Elpakoltuk a kutyagumit a kocsi kerekeinek útjából, majd apa nyitotta a garázst. A lakattal szöszmötölés közben, a pince ablakból elemlámpa fénye szűrődött ki, amivel sikerült a hátraforduló apukámat pont a szeme között megvilágítani. Két órája erre várt, pásztázta az udvarunkat, hátha feltűnne már a "megmentője".
Odapisszegte szomszédját az ablakhoz: ha Istent ismer visszamegy a házba és az első valamiből, akármiből, bármiből, amit egy csepp alkoholtartalommal is megáldott az ég, egy kortyot hoz; hirtelen annyi is elég, amitől szűnni kezd a halálfélelem.
Azelőtt még filmben sem láttam ilyet. Az öreg úgy festett, mint a prérifarkas, miután egy komplett egész estés rajzfilmen át üldözte a kengyelfutót, az meg nem pusztán elszelelt előle, de még meg is szívatta. Mintha Gyuri bá' -t egy vastag darabnyi szikla lapította volna ki, vagy elvétette volna a lépést, minek hatására szakadékba zuhant. Hatalmas pupilla, körülötte véreres tekintet, kínoktól tágra nyílt szem, veszélyt vizslató szemgolyó. A mozdulatai, az arckifejezése olyan elnyűtt volt, mintha az elmúlt két óra kétszer tíz év súlyával toldotta volna meg sorsának nehézségeit. Kapott egy felest meg egy túl nagy pohár sört. A fele pocsékba ment, kilötyögtette -nem volt képes tisztességesen a kisebb és a nagyobb üveg köré zárni az ujjait -Gyuri bá' annyira reszketett úgy, ahogy volt, hogy kettőt lehetett belőle látni.
 |
VálaszTovábbítás
|