Fél veséje volt. Így született. A sors viszont úgy határozott, ennyi mindent már kompenzál, így legalább a seggére duplán fúrt lyukat..... Jó ég, dehogy, nyilván nem... az előző mondat utolsó néhány szavát a délután elkortyolgatott, illetve túlkortyolgatott kókuszos krémlikőr íratta le velem. Nem akarok torzszülöttet csinálni a kislányból, vannak annak elég baja a cifra gondolataim nélkül is. Tény viszont, hogy itt - ott eltért a "nagyátlagtól", nem feltétlenül nemes értelemben.
Végtére, az egy dolog, hogy szülei kései, be nem kalkulált gyermeke, az meg egy másik, hogy anyuka, még annak idején a tinikorba lépést megünnepelvén, cigarettát ragadott. Amit azóta le sem tett, inkább láncdohányossá fejlesztette magát. A két hormonforradalom (a nemi érés és a klimax között) azok közé tartozott, akik mindent megtettek, hogy hozzájáruljanak: világunk neves dohánygyártó iparosai véletlenül se haljanak meg szegényen. És, hát nem mondom, hogy mindemellett rendszeresen ivott is.... nem tagadta meg magától a folyékony ízek harmóniáját. Hazajött melóból: hopp, egy feles, olyan, túl vagyunk a napon féldeci. Aztán utántöltött. Kivitte a szemetet, kiitta a poharat, összerakta a rakott krumplit vacsorára, újból fenékig ürült még egy pohárkával, megsózta a levest, hadd ne mondjam tovább. Csinált valamit, bármit, aztán visszapótolta az energiákat de legalábbis a közben odaveszett jókedvet.... cselekvésenként jutalmazta magát. Délutáni rutinja volt.
Bellácska már a változókor előjelei alatt fogant. Tipikus eset: azt hitték, végre nem kell gumira költeni. Pedig már biológia órán, hetedikben elmondják, hogy a változókor évekig is eltarthat és hogy a fogamzásgátlás stb...... ez az, hogy sose figyelsz suliban, aztán a magad kárán szerezheted a tapasztalatot. A terhességi tesztre meredt szemei mögött, azon nyomban dőlt el a kényszer -életmódváltás. A napi több szál és több pálinkás pohárból soha többé lett.
Ha hihetünk az ajzószerek szervezetre gyakorolt negatív erőkifejtésében, valamint ha csak a fele igaz annak a horrornak, ami a cigisdobozokon díszeleg elrettentő példaként, tekintve, hogy kisebb szünetekkel legalább két és fél évtizedet aktívan elcigizett valamint szórványosan nem tagadta meg magától a folyékony ízek harmóniáját, úgy talán kimondhatjuk -a terhességi tesztje felett csodálkozva, az egészségügyi rizikót már megb..zhatta.
Tudom, sőt magam is hirdetem, egy gyerek nem tehet a fogyatékosságairól. Nem győzöm kiemelni, épp elég gond ez neki. És nem, nincs az a testi fogyatékosság, ami arra késztesse, hogy kevesebbnek gondolja magát bárki másnál. Ha anyuék hajlandóak támogató hátteret biztosítani, ha minden társaktól, a "többiektől" elszenvedett gonosz, lelket maró szó után lehet hozzájuk szaladni és ők azok, akik segítenek a gyerekben saját értékeinek tiszta tudatát a helyén tartani, a fogyatékosság megmarad fogyatékosságnak, stigmává sose alakul. Ennek nem feltétlenül az az útja, amit Mónikáék választottak: bebeszélni a gyereknek, sőt meggyőzni őt arról, hogy minden testi hibájával együtt még így is ő a legszebb a világon, aki mást mond, az szépet még nem látott.
